Valahol mindig kettős érzésem van ilyenkor. Valahol megértem őt is. Jó utólag visszanézni és emlékezni, hogy ott voltam én is, megmutatni másoknak, milyen volt egy koncert. Kézzelfoghatóbb. Illetve jó érzés eljuttatni azokhoz, akik nem tudtak részt venni. Bosszantó arról az oldalról, amikor előttem nem csak a csápoló kezek tömegén kell átlátnom, hanem telefonokon, tabletteken. És zavaró az előadó részéről, aki sokat ugyan nem lát lefele, de azt biztos érzékeli, hogy nem kezeket, fejeket lát, hanem csak gépeket, mintha nem is élő előadáson lenne. Ez nem jó érzés. Sőt...

@andingo: Nagyon is igazad van. Nekem is volt szerencsém eljutni the GazettE koncertre, sőt az előzőn is ott tudtam lenni. Nálam a telefon előtte volt csak bekapcsolva, a színpadról csináltam egy képet, és ennyi. Megtiszteltem őket annyival, hogy amit kértek, betartottam. Másnak is be kellene.
De ezzel szemben pedig ott van az, hogy sztárok, mert azok. Azzal pedig az jár, hogy fényképezve vannak. Akár ha a világ bármelyik pontján flangálnak, akár a színpadon. Azt pedig mindenki maga dönti el, hogy mennyire akarja élvezni a bizonyos koncertet. Arra koncentrál, hogy pontosan, jól vegyen fel valamit, vagy mikor nyomja meg a felvevő gombot; illetve zavarja az ott tomboló társait, és az előadókat. Vagy épp élvezi a zenét, a hangulatot, amivel nem csak magának, a körülötte tombolóknak, és a zenészeknek is örömet okoz.